Informatíve:

Az alább olvasható bejegyzésekben írottak és az ismerőseimmel történő mindennapi események között ne keress összefüggést se hasonlóságot! Nem emberekről írok, hanem aktuális érzéseket, gondolatokat közlök, általánosságban véve a körülöttem élőket, fiktív személyekkel való beszélgetéseim által. Nem szeretném, ha a hátam mögöttről koholt történetek visszhangoznának a barátaimat illetve a családomat illetőleg! Köszönöm kedves megértésteket! Pacsi!

szombat, január 24, 2015

Újratervezés (mert az előző évet nagyon elkúrtuk...)

Kitaláltam, hogy lesz. Először is le kell végre tennem ezt az utolsó vizsgát, ha beledöglök is. Aztán hazajövök, nyugodalom lesz, felveszem az új kurzusokat, beadom a szoctámra a pályázatot, hátradőlök és tervezem a következő lépéseket. A fejemben már megvannak, bár azért a precízebb részleteket ki kell majd később dolgozni bővebben, de majd csak, ha eljött az ideje. A következő lépés a hozzászokás a koránkeléshez. Ezentúl nyolcra lesznek óráim, viszlát hosszú alvás! Amellett visszatérek a tánchoz. Majdnem teljes két hónapja hanyagolom a vizsgáim miatt. Érzem a zsigereimben a hiányát. Amint rendeződni látszék az időjárás, remélhetőleg eljutok úszni is végre. Ebben a téli hol minusz, hol plusz 10-15 fokokban nem igazán mertem megkockáztatni a kizárólag sátorral borított medencében való lubickolást. Ideje a koszton is változtatni. Bár azt már fél éve igyekszem megválogatni, zöldekkel és gyümölcsökkel bővíteni, szénhidrátilag minimalizálni, de a koleszos élet és a pénzügyek nem mindig engedik meg a változatos étrendet, s a vajas pirítós, szalámis-sajtos-tészta olcsó ára és gyors elkészülése végett igen sűrűn kerül mai napig is a repertoárba. De amennyire lehet, igyekszem ezt a hibát helyrepofozni. Vitamin- és vashiányos állapotomon szintén szeretnék valamelyest javítani. A masszázsbizniszt is igyekszem fejleszteni. Van tervben pár új dolog,amit be szeretnék vezetni a kínálatomba, s esetleg a gyógytornát illetőleg is kezdeni valamit a tudásommal, ha mást nem, legalább tanácsadásképp. Végül is, mi baj lehet? Aztán elolvasnám végre azt a könyvet, mellyel elvileg le tudom tenni a cigit. Már csak kíváncsiságból is. E mellett végtelen mennyiségű más jellegű könyveket is el szeretnék fogyasztani, amint lehetséges és ha nem akadályoz a tanulmányaim teljesítésében. Oda kell most már figyelnem. Nem esküszöm, hogy be fogok járni minden órára, mert ismerem magam, de jó volna legalább az órai jegyzeteket mielőbb beszerezni, s legalább átolvasni, hogy képben legyek, miről is van szó a félévben. Jártam már meg eleget. Egyébként várom a februárt. Onnantól kezdve már talán rendben lesz minden. Eljön a béke ideje. Szerelmileg meg... már mondtam, kiégtem, feladtam, kiábrándultam. Nincsazazisten! Hagyjálbékén! Nem! KUSS! Előbb leszek FIDESZ tag, debizúristen! Nincs kedvem újabb süketnémákat gyártani! Plusz a fent felsoroltak még csak a rövid távú tervek, a hosszúak pedig már államvizsgáról, pesti mesterképzésről, diákmunkáról, nyelvvizsgáról szólnak, melyek rengeteg tanulással, izzadságszaggal, gyomorfekéllyel, xanax-szal és szociális lederiváltsággal járnak (egyébként nem tudom, miért ezt a szót használtam jelzőként), úgyhogy még max egy-másfél év, míg látható és elérhető leszek. Viszont ilyen rövid időre meg minek raboljam bárki idejét? Mert utána már valószínűleg időm és jelenlétem hiányában nem lesznek barátaim se. Csak egy macskám. Talán. Aki remélhetőleg túlél. Nem úgy, mint a kaktuszom. Aki kiszáradt. Egy kaktusz! Na ez most épp lényegtelen. Oda akarta kilyukadni, hogy sok dolog van most szem előtt, sok minden van a hátam mögött, s úgy érzem, most nem felejteni akarok, hanem elengedni a múltat. Belenyugodni, lezárni. Nem bánni és nem szégyellni, csak egyszerűen, csendben menni tovább. Belefáradtam, hogy másokra várok, változásra, változtatásra, egy magyarázatra, egy szidásra, vagy szimplán egy "nem"-re. Elég volt!

Átalakítottam egy cuki kis képregényt, hogy motiváljam magam, íme ez lenne az:
Hátha esetleg másnak is segít. Tudom, hogy borzasztó egy közhely ez az "El kell engedned a múltad, hogy lehessen jövőd! hesteg (#) végtelenülböcsvagyokóje", de igazából most értettem meg igazán, mit is jelent a múlt elengedése. Nem akkor engedted el, ha már nem gondolsz vissza többé, hanem, ha eszedbe is jut, érzed, hogy már nem számít. Akárhogy is alakult, mára már lényegtelen.

Fogalmam sincs, hogyan zárjam le ezt az egész agymenést, tudom, hogy frappánsnak és optimistának kellene lennie, de mindenki tudja, hogy átkozott egy pesszimista vagyok. Csípje meg a kakas, de így van. Nem tudom, mennyi lelki erőm lesz ezeket a terveket megvalósítani, s nem tudnám megjósolni, pontosan melyik kettő közt lesz az első idegösszeomlásom, s azt hány fogja még követni életem során, de egy biztos: ha mindennel végeztem, elmegyek. Nem tudom hova, hogyan, de elmegyek! Szerencse, hogy az elmúlt években elég erősen visszafejlődött bennem a kötődés. 
°
°
°
°
S Klotild kinyitotta a kilencedik kaput.

1 megjegyzés:

  1. My compliments for your blog,I invite you in my photoblog "photosphera" and "flash curiosity news".

    CLICK PHOTOSPHERA

    CLICK FLASH CURIOSITY NEWS

    Greetings from Italy

    VálaszTörlés