Volt már a régi blogomon hasonló bejegyzés (Bizakodás..felismerés...pofáraesés...),de az konkrét személyekről szól. Ezt is egy konkrét személy ihlette,de most nem fogok róla ugatni,mert mostanság olyat csalódtam benne,hogy annyit sem érdemelne,amennyit most beszéltem róla. =D Na szóval,tárgyaljunk csak arról,mit gondolok én barátságnak. Elsősorban eszembe jut egy régi-régi Sub bass monster szám,az Igaz,vagy hamis . Igaz,hogy egy igénytelen sZ@R rap,de a szöveg a lényeg! És nagyon is igaz. Megérintett,amikor először hallottam,még jó 8-9 éves koromban. =D A barátság,én úgy gondolom,egy olyan kötelék két ember közt,amit,ha az elég régóta tartó,és erős,nem lehet csak úgy elszakítani. Gondolom ezt ÉN! És épp ez az,ami nagyon is ki tud borítani! Igen is nagyon könnyen szét tud szakadni egy ilyen kötelék. Sokféle okból. Hírnév,pénz,vagy csupán beilleszkedés miatt. Sok ilyesmit látni filmekben,főleg fiataloknak szóló,tinifilmekben. A történet annyi,hogy van két hiperjóbarát,új suli,új társaság,egyik beilleszkedik,másik kárára,az megharagszik,de valahogy aztán csak megbékélnek,és az élet megy tovább. Na igen,ez egy film.Ha a valóságban ilyen történik,valószínű,hogy az illetők nagyon nagyon hosszú időre megszakítják a kapcsolatot. Megesik,hogy örökre. Bár,ha szimplán feltűnésből hanyagolunk régi barátokat,és az újaknak nyaljuk a seggét,az egy idő után ellaposodik,megbánjuk,és visszahívjuk régi barátunkat. Ám,ha valakinek az egész élete a feltűnési viszketegségének enyhítéséről szól,akkor ez az eset menthetetlen. De lényegtelen is...
-Tehát ki is az a bizonyos barát?
Számomra a barát egy olyan ember(legyen az lány,vagy fiú),aki tud rólad mindent,és mégis szeret =) Ez egy kedvesen vicces szöveg,de tényleg így van. Ismeri minden jó és rossz tulajdonságodat,meghallgat,ha valami nyomja a lelked,és segít is rajtad,ha tud. Bármi történjék,melletted áll,ha unatkozol,felkeres,és szórakoztat...tehát egy társ,akire bármikor számíthatsz =)
-Van ilyen ember?
Természetesen van. Vagy inkább úgy mondom,hogy akad. Nagyon nehéz ilyen embert találni. Manapság már mindenki önző,beképzelt,és megbízhatatlan. Ezért kell jól megismerni valakit,mielőtt akármilyen bizalmas dolgot osztunk meg vele. Mondjuk nekem 10-11 év kellett,hogy egyik osztálytársamat teljesen kiismerjem. Általános 1. óta egy osztályba járunk,meg most is középsuliban,és igenis volt rá példa,még idén is,hogy elmondtam neki valamit,amit aztán egy héttel később előadott az osztálynak egyik szünetben. Pedig addig semmilyen titkomat nem adta tovább senkinek. Nem volt kellemes,mivel elég intim dologról volt szó. Tehát,még a legközelebbiek is meg tudnak lepni. Na de ezen kívül,van olyan ember,akiben teljes mértékben megbízom. Nem egy,nem kettő...vannak többen. És ami a vicces,a többség fiú! A lányokban már annyira nem bízok. Azok nagyon szeretnek rágódni,meg kidumálni mások problémáit,titkait,és szívesen tárgyalják ki barátnőiket egymás háta mögött. Én nem szoktam senkit kibeszélni. Maximum szidni,ha valamivel sikerül felb@sznia a cukrom. =D
Kábé ennyit gondoltam írni. Remélem,aki elolvassa,tanul egyet s mást,és igyekszik majd,hogy benne ne csalódjon senki! Kellemes kánikulát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése