Álmodozó

Betakar a holdvilág,
de már rikolt is a sápadt reggel.
Szomorkásan búcsúzik
az éjszaka, álmatlan fejjel.
Koffeintől reszketve
pislog ki belőlem az élet,
papírhalmok,betűhegyek,
ó szemem,táncolnak véled.
Didergő havas tájon
ébred a város lelke,
gondolatban elsurranok,
mint álomvilágban a lepke.
Elszökök innen kicsit,
egy messzi kis házba.
Ott sóhajt egy hang,
egyedül,rám várva.
Öleléssel szorítom,
s bár még nem engedném,
visszaránt a valóság,
s a hiány kapaszkodik belém.
Elsuttogom neved,
vigye el hozzád a szél.
Mondja el,hogy van egy lány,
ki vár rád,bármerre legyél!