Kóbor sóhajtva indult messzire.
Ki tudja merre tart?
Talán nyugat fele.
Elvágtat távolra szilaj képzelet lován.
Megbízható úton-e,
vagy a semmi ösvényén tán?
Otthon maradt a múlt.
Mikor zsebébe nyúlt,
s kezet fogott benne az ürességgel,
visszanézett,talán
utána ment valaki az eszével.
Csak a délibáb integetett utána.
Előre,csak tovább!
Majd vezet a szíved lángja!
Az ég alja beborult.
S elvágtatott a Kóbor tébolyult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése