Ez évben is ünnepeltünk egy kis munkaszünetet a munka előtti tisztelgés neves napján. A kollégiumi társaság mindig meg tud valamivel lepni. Igaz, hogy alig húszan jöttünk össze a szervezett sütögetésre, meg a másnapi bográcsozásra, de azért igazán meghitt két nap volt, ha engem kérdeztek. Kedd este volt egy kis tűzrakás, sütögetés az udvarban, körülguggolták a tüzet, úgy néztek ki, mint a fecskék a villanydróton, a nyársak is valami átkozottul romantikusan csillogtak a tűz forró fényében. A virslik, szalonnák és hagymák illata áradt a levegőben, s Norbi rémtörténetei hihetetlen színt vittek az estébe. Ment a szokásos jó zene, a szorgalmas krumplipucoló leányzók keze alatt folyt a munka, az összkép hangulata pedig még vegyült a ligetből átáramló zajokkal. Szinte fesztiváli. Elsején délután pedig ment a bográcsozás, meg a pokrócokon sziesztázás az udvar füves, árnyékos részén. Miután jóllaktak a fiatalok, akkor kezdődött a háború. Minden ott kezdődött, hogy néhány pici vízipisztollyal fröcskölték egymást ketten-hárman nagyjából. Aztán, gondolom én, olyan is kaphatott, akinél nem volt pisztoly, így megtöltődtek az üres két literes üvegek is, majd lassan előkerültek a vödrök és lavórok. Ott rohangáltak össze vissza, fröcskölték a vizet egymásra, meg nagyjából mindenhova. Egyszerűen öröm volt nézni őket, ahogy az év közben komoly, felelősségteljes (komolyan ne vegyed) hallgatók egy csapásra változnak öt éves felszabadult gyermekekké. Voltak ám olyan fondorlatos hátbatámadások is, mikor két lány a bejáratnál két oldalt vártak valakit egy-egy lavór vízzel, hogy kijöjjön és jól nyakonönthessék. Ez az akció sikeres is volt párszor. A barátnőmmel úgy gondoltuk, hogy szeretnénk ebből kimaradni, megpróbáltunk olyan útvonalon keresztül menni a csatatéren, ahol nem ér minket víz, de Fortuna aznap elfordult tőlünk, s a sors végül utolért bennünket is. A barátnőmet a bejáratnál, engem meg a lifteknél. Ebből lehet következtetni, hogy a kollégiumon belül is tocsogott a víz. Én úgy éreztem rivendzset kíván ruhám leöntése, így hát beálltam a sorba egy üveg vízért. Kergetőztem én is egy darabig, de lassan elhalkult a társaság, s inkább kiálltunk a napra száradni. Aztán még pingpongoztunk kicsit, s miután rájöttünk, hogy teljesen zsírok vagyunk hozzá, inkább hagytuk és felmentünk a szobánkba, száraz ruhákat ölteni. Estére meglátogattuk a ligetet, hogy megtekintsük közelebbről a Bon bon együttes romantikus zenei világát. Meglepetésként ért, hogy szinte minden számukat ismertük, egészen jól is éreztük magunkat.
Persze ennyivel még nem merült ki az ünneplés, a csütörtöki pihenés után tegnap este fél tizenegykor elugrottam haverokhoz, mert... hát... valójában csak azért, mert hívtak és volt náluk alkohol. Egy volt a hiba, hogy az alkohol vodka volt. De hát mit lehet tenni, a szesz azért van, hogy fogyasszuk. Egy-két óra elteltével már fitogtattam az erőmet, s félredobtam nőiességem maradék részét is, ami egyébként sincs. Nem lehettem egy kellemes vendég, de hála égnek, nem törtem el semmit, s kompromittáló képek sem készültek, pedig az már tényleg csoda. Ebben még semmi rendkívüli nem is lenne, ha nem az történik ma, ami történt. Van az a szívszorító érzés, mikor kavarog a világ benned, a torkodban érzed, hogy ég a gyomrod, s apád azt mondja, hogy csilis bab van ebédre. Eleve azért imádkoztam, hogy képes legyek megenni, de vannak esetek, amikor annyira el megy az eszem, hogy nem gondolok a cselekedeteim következményére, s a gondolataim abszurdságára, mint például ez esetben is, mikor felvetettem az ötletet, hogy kóstoljuk meg a kaja mellé azt a bort, amit karácsonyra kaptam. Ami minőségi bor, nem keverheted kólával, s ráadásul csontszáraz, meg erős alkoholtartalmú, szinte az illatából lehetett érezni, hogy ez szét fog marni, mint a hangyasav. Néha úgy érzem, hogy egy adrenalinfüggő állat vagyok, hogy ilyen lehetetlen feladatok elé állítom magam. De képes voltam mindent szépen elfogyasztani, minden gond nélkül. Tehetség a felsőfokon!
Ma este azt hiszem itthon maradok. Majális foreva! Remélem a tiétek is jól múlt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése