Sötétebb ma éjjel az ég.
Csillagtalan, üres palatábla.
Hideg fut végig a Föld hátán.
A csend tőrt döf mellkasába.
Hűvös betonon lépdel két láb,
céltalan menetel egy sóhaj.
Kart karba fonva, szótlan jár,
arcát takarja tengernyi fekete haj.
Ég belül a pokol, mégis
nyugodt léptekkel megy.
Ordítaná szerelmét az égnek,
de már úgyis mindegy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése