Ballag már a vén diák... =D

Ma volt a nagy Egészségügyis banda ballagása. Igazából nem láttam belőle semmit,de a készülődést a többi harmadikossal én is végigszenvedtem. Belesajdult a lábam,de nem baaj,a negyedikesekért mindent! Habár,szívesen bevágtam volna,hogy "NEHOGY IDESZARJAK!!",de aztán mégse... Kultúrált embernek kellett látszani. Fél2től háromig egyfolytában díszítettük a termet,meg 3x elpróbáltuk az előadást,amit eddig még el sem terveztünk,hogyan fog lezajlani. Igazából 15 perces kellett volna,hogy legyen,de mi 5 perc alatt simán lezavartuk az egészet!
Na de először is a terem:
Az ajtók,ugye meg voltak egy két helyen repedve,de kis kreatív osztálytársnőim megoldották,egy csodaszép "zöldség koszorúval" =D Kék és rózsaszín szalaggal kiírták a másik ajtóra,hogy 4/3,azt is körbedíszítették virággal,meg az ajtófélfát körberagasztották borostyánnal. Nagyon jól festett. Bent a padlóra,a padok közé rózsaszirmokat szórtunk egy-egy utat formázva,a padokon úgyszintén rózsaszirom-csomók voltak,közepükön egy-egy mécses,amiket,mielőtt bejöttek,meggyújtottunk. Emellett volt még az asztalon egy-egy szál rózsa mindenkinek,meg az ajándék,amit csináltattunk(Kis kerámia-lapok,amik úgy néznek ki,mint egy papírlap,alja és teteje felgöngyölítve,rajta pedig szöveg "Egészségügyi Középiskola Zenta 2006-2010",ráfűzve egy madzag,meg egy kis papírlap,egy idézettel,meg egy baba képével,mivel szülésznőket ballagtattunk),mellettük pedig az osztályfőnökök ajándékai. A Függönyöket behúztuk,Encsi mester rájuk fűzött néhány pici virágot,keresztbe pedig egy-egy szalagot ragasztottak ki. Gusztit,a suli csontvázát is kidekoráltuk szépen. Ő is kapott a kezébe rózsát,meg a szájába is,meg kapott borostyángatyát =D A táblára ugyancsak egy idézet volt felírva : "Senkinek sem kötelessége,hogy nagy ember legyen.Már az is nagyon szép,ha valaki ember tud lenni." (Alfred Camus)Meg hát a tábla teteje is ki lett díszítve borostyánnal,meg rózsával meg rózsaszín szalagokkal. Egyszerűen olyan romantikus volt bent a hangulat,hogy olyat még egy nyálas amerikai filmben sem lehet látni!!
Az előadásunk annyiból állt,hogy mikor bejöttek,Gizi bemondta,hogy írtam nekik verset,felolvastam,aztán elénekeltük azt a bitang jó nótát,hogy Ilyenek voltunk,amit látszólag a nagy többség is legalább annyira unt,mint mi.=D Aztán,mikor véget ért az ének,mi angolosan távoztunk,és mehetett,ki merre látott. Párunk épp a Mojo felé vezető utat látta,úgyhogy bevonultunk gyönyörűségessen,okossan! =D Ott elbiliárdozgattunk,iszogattunk,majd lassan-lassan szétszéledt a nép. Fél nyolckor felszálltam a Szedertranszra,és uzsgyí neki,de vesd el magad,hasajtottam haza! Azóta itt punnyadok. Lassan kéne már aludni. Többet ért volna elmenni valahova,de ilyenkor már kár ezen filózni... Na jó,kellemes,szép álmokban gazdag éjszakát!